A maszkok tudományosan igazolt egészségkárosító hatásai

Az eredeti összesítő tanulmány "Is a Mask That Covers the Mouth and Nose Free from Undesirable Side Effects in Everyday Use and Free of Potential Hazards?" címen elérhető az alábbi linken:

Kai Kisielinski , 1 Paul Giboni , 2 Andreas Prescher , 3 Bernd Klosterhalfen , 4 David Graessel , 5 Stefan Funken , 6 Oliver Kempski , 7 és Oliver Hirsch 8, *

Paul B. Tchounwou, tudományos szerkesztő

Int J Environ Res Public Health. 2021. április; 18(8): 4344.

Közzétéve online: 2021. április 20. doi: 10.3390/ijerph18084344

PMCID: PMC8072811

PMID: 33923935

A kivonatot készítette: Felelős Szülők És Emberek Közössége (FelelSz)

Kizárólag változtatás nélküli teljes anyag sokszorosítható és terjeszthető a forrás feltüntetésével! 

Pdf formátumban letölthető innen:

Absztrakt

Számos ország vezette be az általános maszkviselést úgy, hogy nem történt semmilyen átfogó vizsgálat a maszkok káros egészségügyi hatásairól. Köztük Magyarország is. Az NNK és az EMMI kijelentését, miszerint "a maszkoknak nem ismert káros hatása", az alábbi összesítő tanulmány tételesen és súlyosan cáfolja.

Kérjük ennek ismeretében és ezen tudományos bizonyítékok figyelembe vételével hozzák meg döntéseiket és tájékoztassák az Önökkel kapcsolatban lévő szakembereket, pedagógusokat, döntéshozókat is. A gyermekeken anatómiai és egyéb jellemzőik miatt, ezek a hatások többszörösen érvényesülnek!

1. Anyagok és eredmények

Az összesítő tanulmány célja az volt, hogy felkutassa a különböző típusú szájat és orrot eltakaró maszkok dokumentált káros hatásait és kockázatait. Különösen a házilag készített és saját gyártású szövetmaszkokra, az úgynevezett közösségi maszkokra, az orvosi, sebészeti és N95-ös maszkokra (FFP2 maszkok) vonatkozóan.

Elsősorban az Egészségügyi Kutatási és Minőségi Ügynökség (AHQR) ajánlása szerinti I-III. szintű bizonyítékok angol és német nyelvű publikációit vettük figyelembe, amelyek a felülvizsgálat időpontjában nem voltak 20 évnél régebbiek.

Összesen 109 releváns publikáció került értékelésre a kontextusban.

A 44 matematikailag értékelhető, úttörő jellegű tanulmány közül 44 jelentős negatív maszkhatást bizonyított.

2. Társadalmi és szociológiai mellékhatások és veszélyek

Bizonyítást nyert, hogy a maszkok akusztikus szűrőként működnek, és hangos beszédre késztetik viselőiket.

A megnövekedett beszédhangerő hozzájárul a maszkviselő fokozott aeroszol termeléséhez. A maszkviselés a beszéd tisztaságának romlása miatt akadályozza a normális interakciót a mindennapi életben, ami arra készteti a maszkot használókat, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz.

Ez torz prioritást eredményez a lakosság körében, és ellensúlyozza a COVID-19 világjárványhoz kapcsolódó javasolt intézkedéseket. A WHO mérsékelt bizonyítékokkal előtérbe helyezi a szociális távolságtartást és a kézhigiéniát, és csupán gyenge bizonyítékokkal javasolja a maszk viselését, különösen olyan helyzetekben, amikor az egyének nem képesek legalább 1 méteres fizikai távolságot tartani.

A szakértők rámutatnak, hogy a maszkok megzavarják az emberi kommunikáció (verbális és nonverbális) alapjait. A maszkok által okozott korlátozott arcfelismerés az érzelmi jelek elfojtásához vezet. Azzal, hogy megzavarják a társadalmi interakciót, eltörlik a mosoly és a nevetés pozitív hatását, ugyanakkor nagymértékben növelik a félreértések valószínűségét, mert a negatív érzelmek is kevésbé nyilvánvalóak a maszkok alatt. Bekövetkezik miattuk az arckifejezés-felismerés elvesztése, és a non-verbális kommunikáció megszakadása, amely fokozhatja a bizonytalanság, a csüggedés és az elszigeteltség érzését, és rendkívül megterhelő lehet pl. a mentális és hallássérültek számára.

A maszkok tehát megzavarják a személyközi interakciót és a kapcsolatok dinamikáját. Több szakértő is megfogalmazta, hogy a széles körben elterjedt "pandémiás" intézkedések a társadalmi élet működésképtelenségéhez vezetnek, degradált társadalmi, kulturális és pszichológiai interakciókkal.

3. Szociális és foglalkozás-egészségügyi mellékhatások és veszélyek

A "maszkspecifikus" panaszok mellett, mint a hőérzet, nedvesség, légszomj és fejfájás még különböző élettani jelenségeket is dokumentáltak, mint például a szív- és légzésszám jelentős emelkedése, a tüdőfunkciós paraméterek károsodása, kardiopulmonális károsodás, valamint az oxigén és a szén-dioxid változásai mind kilégzéskor, mind a maszk alatti levegőben, viselőik vérében mérve. A szignifikáns változások már néhány perces maszkviselés után is mérhetőek voltak, és esetenként 13%-kal csökkentették az O2 koncentrációt és 30-szorosára megnövekedett CO2 koncentrációt értek el a maszk alatti belélegzett levegőben. A megfigyelt változások nemcsak statisztikailag szignifikánsak, hanem klinikailag is jelentősek voltak; az alanyok kóros oxigénszaturációt is mutattak a maszkoknak való kitettség után.

A huzamosabb ideig tartó maszkviselés fiziológiai és pszichológiai károsodásokhoz vezetett, és csökkentette a munkateljesítményt.

A sebészeti maszk és az N95 védőfelszerelés gyakran okozott káros hatásokat az egészségügyi személyzetben, például fejfájást, légzési nehézségeket, pattanásokat, bőrirritációt, viszketést, csökkent éberséget, csökkent szellemi teljesítményt, valamint nedvesség- és hőérzetet.

Bizonyítást nyert, hogy a maszk által okozott zavarok és kellemetlenségek összessége hozzájárul a figyelem eltereléséhez, együtt jár a pszicho-motoros készségek csökkenésével, a reagáló képesség és a kognitív teljesítőképesség csökkenésével (ezek mind a maszkviselés patofiziológiás hatásai).

Fokozza a munkahelyi balesetek vagy elkerülhető hibák bekövetkezési valószínűségét. A munka közbeni kedvetlenséget, a gondolkodás romlását és koncentrációs problémákat.

4. Mikrobiológiai következmények viselője és környezete számára: Idegen-/önszennyeződés

A maszkok fokozzák a nedvesség visszatartását. A rossz szűrési teljesítmény, a sebészeti maszkok és közösségi maszkok helytelen használata, valamint a gyakori újrafelhasználásuk fokozott fertőzésveszélyt jelent.

A nyálkahártyán a védőmechanizmusok, antitestek jelenléte nélkül, a maszkok által és a maszkokban létrehozott meleg és párás mikroklíma megnyitja az utat a kórokozók számára az akadálytalan szaporodáshoz. Kitűnő táptalaj különböző kórokozók, például baktériumok és gombák számára, és lehetővé teszi a vírusok felhalmozódását is. A csírasűrűség pedig mérhetően arányos a maszk viselésének hosszával. Már 2 óra maszkviselés után a kórokozók sűrűsége csaknem tízszeresére nő a kísérleti megfigyelési vizsgálatok során.

Mikrobiológiai és epidemiológiai szempontból a mindennapi használatban lévő maszkok fertőzésveszélyt jelentenek. Ez előfordulhat idegen szennyeződésként, és önszennyezésként is. Egyrészt a baktériumok hozzátapadnak a maszkokhoz, másrészt az orrgaratból (nasopharynx) származó potenciális fertőző ágensek túlzottan felhalmozódnak a maszk külső és belső oldalán is a légzés során. Ezt tetézi az érintkezés a szennyezett kézzel.

Mivel a maszkokba folyamatosan behatol a csíratartalmú lehelet, és a kórokozók szaporodási sebessége magasabb a nyálkahártyán kívül, a potenciális fertőző kórokozók túlszaporodnak a maszkok külső és belső oldalán. A használatban lévő maszkokon súlyos, potenciálisan betegséget okozó baktériumok, gombák találhatók és mutathatók ki nagy mennyiségben, mint például az E. coli (az összes kórokozó 54%-a), a Staphylococcus aureus (az összes kórokozó 25%-a), a Candida (6%), a Klebsiella (5%), Enterococcusok (4%), Pseudomonads (3%), Enterobacter (2%) és Micrococcus (1%).

Mikrobiológiai vizsgálatban domináns csíraként a Staphylococcus aureus baktériumot (az összes kimutatott baktérium 57%-a) és az Aspergillus gombát (az összes kimutatott gomba 31%-a) találták 230 vizsgált sebészeti maszkon.

Több mint hat órás használat után a következő vírusokat találták csökkenő sorrendben 148 egészségügyi személyzet által viselt maszkon:

adenovírus, bocavírus, légúti syncytial vírus és influenza vírusok.

Jelentős probléma, hogy apró cseppek formájában szétoszlanak ezek a potenciális kórokozók a maszkon és az álarcon lévő kapilláris hatás révén, így további burjánzás következhet be az aeroszolok általi ön- és idegen szennyeződés formájában belsőleg és külsőleg is minden lélegzetvétellel.

Ezzel kapcsolatban az irodalomból az is ismert, hogy a maszkok felelősek a környezetben az aránytalanul apró, finom részecskék képződéséért, és meglepő módon sokkal nagyobb mértékben terjesztik azt, mint a maszk nélküli emberek.

Kimutatták, hogy minden maszkot viselő alany szignifikánsan több kisebb, 0,3-0,5 μm-es méretű részecskét bocsátott a levegőbe, mint a maszk nélküli emberek légzés, beszéd és köhögés során (szöveti, sebészeti, N95 maszkok, aerodinamikai részecskeméretezővel mérve APS, TS, 3329-es modell).

5. Epidemiológiai következmények

Laboratóriumi kísérletben igazolták, hogy mind a sebészeti maszkok, mind az N95 maszkok csupán gyenge védelmet nyújtanak a SARS-CoV-2 és az influenzavírusok ellen vírusmentes aeroszolok alkalmazásával.

Az FFP2-vel egyenértékű N95 maszk szignifikánsan jobb védelmet nyújtott (8-12-szer hatékonyabb), mint a sebészeti maszk, de egyik maszktípus sem hozott létre megbízható, hipotézisek által generált védelmet a korona- és influenzavírusokkal szemben. Mindkét maszktípuson akadálytalanul behatolhattak a 0,08-0,2 μm átmérőjű aeroszol részecskék. Mind a 0,06-0,14 μm méretű SARS-CoV-2 kórokozók, mind a 0,08-0,12 μm-es influenzavírusok sajnos jóval a maszk pórusmérete alatt vannak.

Minden maszkot viselő ember (sebészeti, N95-ös, szövetmaszkok) jelentősen és arányosan kisebb, 0,3-0,5 μm-es részecskéket bocsát ki a levegőbe, mint a maszk nélküliek, légzés, beszéd és köhögés során. Eszerint a maszkok porlasztóként működnek, és nagyon finom aeroszolok előállításához járulnak hozzá. A kisebb részecskék azonban fizikai okokból gyorsabban és messzebbre terjednek, mint a nagyok.

Az egyik kísérleti referencia-tanulmányban különösen érdekes volt az a megállapítás, hogy egy egyrétegű szövetmaszkot viselő kísérleti alany légzés közben összesen 384%-kal több (különböző méretű) részecskét tudott felszabadítani, mint egy maszkot nem viselő személy.

A funkcionális gyengeségek mellett a maszkok használata is problémás, ami tovább növeli a hamis biztonságérzet kockázatát. A szakirodalom szerint mind az egészségügyi dolgozók, mind a laikusok követnek el hibákat a maszkok használata során, mivel a higiéniailag helyes maszkhasználat korántsem intuitív. Összességében az egészségügyi szakemberek 65%-a és a teljes lakosság 78%-a használja a maszkot helytelenül. Mind a sebészeti maszkok, mind az N95 maszkok esetében a használati szabályok betartása sérül, és megfelelően nem is betartható, mivel a maszkok hétköznapi használata hőérzettel és bőrirritációval jár.

Ezt súlyosbítja a holttér miatti szén-dioxid felhalmozódása (különösen az N95-ös maszkok alatt) az ebből eredő fejfájásokkal együtt. Fokozott szívverés, viszketés és nedvességérzet is csökkenti a minőségi kivitelezést a használat során. Emiatt a (hétköznapi) maszkok még általános fertőzésveszélynek is számítanak a lakosság körében, ami meg sem közelíti a kórházak és rendelők szigorú higiéniai szabályait: a feltételezett biztonság tehát maga válik biztonsági kockázattá.

Az Ia szintű bizonyítékok meta-analízise során a maszkoknak az influenzavírus-járvány megelőzésével összefüggésben semmilyen hatása nem volt kimutatható. 14 randomizált, kontrollos vizsgálatban nem mutattak ki csökkenést a laboratóriumilag igazolt influenzafertőzések terjedésében. A vírusfajok (influenza és korona) hasonló mérete és elterjedési útvonala miatt az adatok a SARS-CoV-2-re is érvényesek. Mindazonáltal az időnkénti maszkviselés és a megfelelő kézmosás kombinációja enyhén csökkentette az influenzafertőzések számát egy tanulmányban. Mivel azonban ebben a vizsgálatban a kézhigiénia és a maszkok szétválasztását nem sikerült elérni, a védőhatás az előbb említett adatok alapján inkább a kézhigiéniának tulajdonítható.

A közelmúltban közzétett nagy prospektív dán összehasonlító tanulmány, amely maszkot viselőket és nem maszkot viselőket hasonlított össze a SARS-CoV2 fertőzési arányuk tekintetében, nem tudott statisztikailag szignifikáns különbséget kimutatni a csoportok között.

6. Gyermekgyógyászati ​​ mellékhatások és veszélyek

A gyermekek különösen sebezhetőek, és nagyobb valószínűséggel szenvednek el a maszkhasználat miatt egészségügyi károkat.

Feltételezhető, hogy a felnőtteknél leírt lehetséges káros maszkhatások még inkább érvényesek gyermekekre (élettani belső, neurológiai, pszichológiai, pszichiátriai, bőrgyógyászati, fül-orr-gégészeti, fogászati, szociológiai, foglalkozási és szociális orvosi, mikrobiológiai és epidemiológiai károsodások).

Különös figyelmet kell fordítani a gyermekek légzésére, amely kritikus és sérülékeny élettani változót jelent a magasabb oxigénigény, a központi idegrendszer fokozott hipoxiás érzékenysége, alacsonyabb légzési tartalék, kisebb légutak miatt, és a lumen szűkülete esetén erősebb náluk az ellenállás növekedése. Az orr és a felső ajak stimulálása által okozott merülési reflex légzésleállást, bradycardiát okozhat oxigénhiány esetén.

A jelenleg gyermekeknél használt maszkok kizárólag felnőttek számára készült, kisebb geometriai méretekben gyártott maszkok, amelyeket erre a célra nem teszteltek és nem is engedélyeztek.

Egy kísérleti brit kutatásban a maszkok gyakran okoztak hőérzetet és légzési problémákat száz fő 8 és 11 év közötti iskolás gyermeknél, különösen fizikai megterhelés során, ezért a védőfelszerelést a gyerekek 24%-a vette le fizikai aktivitás közben. A maszkkísérlet kizárási kritériumai a tüdőbetegség, a szív- és érrendszeri károsodás és a klausztrofóbia voltak.

A szingapúri tudósok a neves "Nature" folyóiratban közzétett Ib szintű tanulmányukban be tudták mutatni, hogy százhat, 7 és 14 év közötti és mindössze 5 percig FFP2-maszkot viselő gyermeknél nőtt a belégzési és kilégzési CO 2 szint, ami arra utal, hogy a maszkok zavart légzésfiziológiát okoztak.

A gyermekek légúti fiziológiájának megzavarása azonban hosszú távú, betegségre vonatkozó következményekkel járhat. Az enyhén emelkedett CO 2 szintről ismert, hogy fokozza a szívfrekvenciát, a vérnyomást, a fejfájást, a fáradtságot és a koncentrációs zavarokat.

Ennek megfelelően a következő állapotok szerepeltek a maszkhasználat kizárási kritériumaiként: bármilyen szív- és tüdőbetegség, beleértve, de nem kizárólagosan: asztma, bronchitis, cisztás fibrózis, veleszületett szívbetegség, tüdőtágulás; minden olyan állapot, amelyet a fizikai erőfeszítés súlyosbíthat, beleértve, de nem kizárólagosan: edzés által kiváltott asztma; alsó légúti fertőzések (tüdőgyulladás, hörghurut), szorongásos zavarok, cukorbetegség, magas vérnyomás vagy epilepszia/rohamzavar; bármilyen testi fogyatékosság orvosi, ortopédiai vagy neuromuszkuláris betegség miatt; bármilyen akut felső légúti betegség vagy tüneti nátha (orrdugulás, orrfolyás vagy tüsszögés); bármilyen deformációval járó állapot, amely befolyásolja a maszk illeszkedését (pl. megnövekedett arcszőrzet, koponya-arcdeformitás stb.).

Szintén fontos hangsúlyozni a maszkok lehetséges hatásait a neurológiai betegségekben.

Egy tudományos tanulmány szerint a maszkok és az arcvédők a gyerekek 46%-ánál félelmet váltottak ki. A megfigyelt gyerekek 25%-ának volt ismétlődő szorongása, sőt rémálmaik is voltak. Gyermekeknél a környezet által generált fenyegetettségi forgatókönyveket maszkok segítségével folyamatosan fenntartják, esetenként még tovább fokozzák, és ezáltal a meglévő stressz felerősödik (tudatalatti félelmek jelenléte).

Ez viszont a pszichoszomatikus és a stresszel összefüggő betegségek számának növekedéséhez vezethet. Egy értékelés szerint a maszkot viselők 60%-a a legmagasabb, 10-es fokú stressz-szintet mutatta egy 1-től maximum 10-ig terjedő skálán.

Mivel a gyermekek különleges csoportnak számítanak, a WHO 2020 augusztusában külön iránymutatást adott ki a maszkok gyermekeknél történő használatáról a közösségben, amelyben kifejezetten azt tanácsolja a politikai döntéshozóknak és a nemzeti hatóságoknak, tekintettel a korlátozott bizonyítékokra, hogy a gyermekeknél a maszkhasználat előnyei mérlegelni kell a maszk használatával összefüggő lehetséges ártalmakkal szemben. Beleértve a megvalósíthatóságot és a kényelmetlenséget, valamint a szociális és kommunikációs aggályokat.

Szakértők szerint a maszkok blokkolják az emberi kommunikáció és az érzelmek cseréjének megalapozását, és nem csak a tanulást akadályozzák, de megfosztják a gyerekeket a mosolygás, a nevetés és az érzelmi mimika pozitív hatásaitól. A gyermekeknél alkalmazott maszkok vírusvédelemként való hatékonysága ellentmondásos, és nincs bizonyíték a gyermekek körében való széles körű használatukra; ezzel részletesebben foglalkoznak a Brémai Német Egyetem tudósai is 2.0 és 3.0 szakdolgozatukban.

7. Bőrgyógyászati ​​mellékhatások és veszélyek

Ellentétben a zárt bőrfelületen viselt ruhákkal, a maszkok a szájhoz és az orrhoz közeli testrészeket fedik le, azaz a légzéssel érintett testrészeket.

Ez elkerülhetetlenül nem csak mérhető hőmérséklet-emelkedéshez vezet, hanem a kilélegzett levegő kondenzációja miatti erős páratartalom-növekedéshez is, ami viszont jelentősen megváltoztatja a bőr természetes környezetét. Ezenkívül mérhetően növeli a pH-értéket, a folyadékvesztést a bőr hámrétegén keresztül, fokozza a hidratáltságot és a faggyútermelést. A már meglévő bőrbetegségeket ezek a változások nemcsak állandósítják, hanem súlyosbítják is. Általában a bőr fogékonyabbá válik a fertőzésekre és a pattanásokra.

Már 4 órás maszkviselés után bizonyítható a bőr zavart barrier funkciója egészséges embernél, mind a sebészeti, mind az N95-ös maszkok esetében. Emellett a meleg és nedves környezet hatására a maszkok külső és belső oldalán kórokozók (baktériumok, gombák és vírusok) felhalmozódnak. Klinikailag jelentős gombás, bakteriális vagy vírusos fertőzéseket okozhatnak.

Az orron és az arccsonton direkt mechanikus bőrelváltozások is fellépnek, különösen akkor, ha a maszkokat gyakran fel- és levesszük.

A maszkok alatti akne megnövekedett előfordulása mellett a kontakt ekcémát és a csalánkiütést általában az iparilag gyártott maszkok összetevőivel (sebészeti maszk és N95) szembeni túlérzékenység kapcsán írják le, mint például a formaldehid és a tiram (a fülpánt összetevője). A veszélyes anyagot, a tiram-ot, amely eredetileg peszticid és maró hatású, a gumiiparban optimalizálási gyorsítóként használják. A formaldehid biocid és rákkeltő, és az iparban fertőtlenítőszerként használják.

8. Fül-orr-gégészeti és fogászati ​​mellékhatások és veszélyek

A fogorvosi közösségek külön meghatározása van a maszkok negatív hatásairól, melyet összesítve "maszk száj"-nak neveznek.

Fogínygyulladás (fogínygyulladás), halitosis (rossz lehelet), candidiasis (a nyálkahártya gombás fertőzése Candida albicans-szal) és cheilitis (ajkak gyulladása), különösen a szájzugokban, sőt plakk és fogszuvasodás provokálása a maszkok túlzott és nem megfelelő használatának tulajdonítható. Az említett szájbetegségek fő kiváltó oka a csökkent nyáláramlás és a nyitott szájon keresztüli fokozott légzés a maszk alatti bekövetkező szájszárazság. A szájjal történő légzés felszíni kiszáradást és csökkent nyáláramlási sebességet (SFR) okoz.

Hihetőnek tűnik az a rossz szokás, hogy maszk viselése közben a nyitott szájon keresztül lélegezzünk, mert az ilyen légzési minta kompenzálja a fokozott légzési ellenállást, különösen a maszkon keresztül történő belégzéskor.

Az ajkak és szájzugok gyulladásának magyarázata a bőr külső nedvességtartalmának növekedése, a megváltozott bőrflórával együtt (cheilitis). Ez jól mutatja a maszkok okozta természetes állapotok betegséget elősegítő megfordulását. A fiziológiás belső nedvesség külső szárazsággal a szájüregben belső szárazsággá alakul át külső nedvességgel.

Fül-orr-gégész szakorvosok a közelmúltban 46 betegnél fedezték fel az irritáló nátha új formáját, melyet az N95-ös maszk használata váltott ki.

Statisztikailag szignifikáns bizonyítékot találtak a maszk által indukált nátha és a nyálkahártya viszketése, duzzanata, valamint a fokozott tüsszögés között. Bizonyították, hogy a maszk belélegzett polipropilén rostjai irritálják a nyálkahártyát.

A kutatási eredmények alátámasztották, hogy a maszk nemcsak akusztikus szűrőként működik, túl hangos beszédet indikálva, hanem a hangszálak koordinációjának zavarát is kiváltja, mivel megzavarja a normál beszédhez szükséges nyomásgradienseket. A kutatók eredményeikből arra a következtetésre jutottak, hogy a maszkok potenciális kockázatot jelenthetnek új hangadási zavarok kiváltására, valamint a meglévők súlyosbodására.

9. Környezetre gyakorolt ​​hatások

A WHO becslései szerint jelenleg havi 89 millió maszk szennyezi a környezetet.

Az eldobható sebészeti maszkok összetétele miatt olyan polimerekkel, mint polipropilén, poliuretán, poliakrilnitril, polisztirol, polikarbonát, polietilén és poliészter, egyre nagyobb globális kihívásra lehet számítani, környezetvédelmi szempontból is, különösen Európán kívül, ahol az újrahasznosítási és ártalmatlanítási stratégiák teljesen hiányoznak. A fent felsorolt egyszer használatos polimereket a műanyagok és műanyag részecskék jelentős forrásaként azonosították minden vízciklus szennyezésében egészen a tengeri környezetig.

Jelentős egészségügyi kockázati tényezőt jelentenek a maszkhulladék mikro-műanyagai, mivel bekerülnek az élelmiszerláncba. Ugyanígy a szennyezett makroszkopikus eldobható maszkhulladék - különösen a mikroszkopikus bomlás előtt - a mikrobák (protozoonok, baktériumok, vírusok, gombák) elterjedt közege az invazív kórokozók szempontjából. A biológiailag szennyezett napi maszkmennyiség megfelelő ártalmatlanítása még a nyugati országokban sem szabályozott és megoldott kellőképpen.

A WHO potenciális társadalmi és gazdasági haszonforrásnak tekinti a saját szövetmaszkjaikat gyártó vállalatok és közösségek integrációját, a sebészeti maszkok és egyéni védőfelszerelések globális hiánya miatt, és rámutat arra, hogy a szövetmaszkok újrafelhasználása csökkentheti a költségeket és a hulladékot, valamint hozzájárulhat a fenntarthatósághoz. Az ilyen szövetmaszkok tanúsítási eljárásának kérdése mellett meg kell említeni azt is, hogy a mikro- és nanorészecskék formájában megjelenő textil (mesterséges) anyagok, amelyek egy része a szervezetben nem bomlik le, belégzéssel krónikusan, szokatlan mértékben jut be a szervezetbe. Az orvosi maszkok esetében fontos megemlíteni az eldobható polimereket, mint a polipropilén, poliuretán, poliakrilnitril, polisztirol, polikarbonát, polietilén és poliészter. A fül-orr-gégészet szakorvosoknak már sikerült kimutatniuk ilyen részecskéket olyan maszkot viselők orrnyálkahártyájában, akiknél nyálkahártya-reakciók jelentkeztek, azaz a nátha idegentest reakciója. A közösségi maszkok esetében valószínűleg más textiliparból származó anyagokat is hozzáadnak a fent említettekhez. A szervezet megpróbálja felvenni ezeket az anyagokat a légúti traktusban és az alveolusokban található makrofágokon és scavenger sejteken keresztül egy idegentest reakció részeként, ezáltal a toxinok felszabadulása és a megfelelő helyi és általános reakciók léphetnek fel a lebontásuk sikertelen kísérlete során. A kiterjedt légzésvédelem tartós, hosszú távú (24/7) használat esetén, legalábbis elméleti szempontból, potenciálisan magában hordozza annak a kockázatát is, hogy maszkkal összefüggő tüdőbetegséghez vagy akár generalizált betegséghez vezethet, amint az már ismert textilmunkásoknál, akik krónikusan ki vannak téve szerves poroknak a harmadik világban (byssinosis).

10. Általános élettani és kór-élettani hatások viselője számára

A tudományos adatok szerint a maszkviselők összességében feltűnően gyakoriak a maszkokhoz kapcsolódó tipikus, mérhető, élettani változások.

A sebészeti maszkok viselése már egészséges egészségügyi személyzetben is mérhető fizikai hatásokhoz vezet, 30 perc után megemelkedett szén-dioxid értékekkel. A maszkok kiterjesztik a természetes holtteret (orr, torok, légcső, hörgők) a szájon és az orron kívül és azon túl. Légzés közben a holttér térfogatának növelése növeli a szén-dioxid (CO 2 ) visszatartását nyugalomban és terhelés alatt is, és ennek megfelelően a szén-dioxid parciális pCO 2 nyomását a vérben.

A viselő vérének szén-dioxid (CO 2 ) szintjének emelkedése mellett a maszkviselés egy másik következménye, hogy statisztikailag szignifikánsan csökken a vér oxigéntelítettsége. A vér oxigén parciális nyomásának csökkenésével jár a szívfrekvencia-növekedés, valamint a légzésszám növekedése.

A dokumentált, maszk által kiváltott vérgáz-változások a hypercapnia (megnövekedett szén-dioxid/CO 2 vérszint) és a hypoxia (csökkent oxigén/O 2 vérszint) irányába további nem fizikai hatásokat eredményezhetnek, mint például zavartság, csökkent gondolkodási képesség és tájékozódási zavar, beleértve az általánosan károsodott kognitív képességeket és a pszichomotoros képességek csökkenését.

Ez rávilágít a vérgáz paraméterek változásának fontosságára klinikailag jelentős pszichológiai és neurológiai hatások okozójaként.

Más kutatók és publikációik szerint a maszkok a hőmérséklet szabályozást is zavarják, rontják a látóteret, valamint a non-verbális és verbális kommunikációt.

A maszkok fent említett mérhető és minőségi élettani hatásai az orvostudomány különböző szakterületeire vonatkozhatnak.

A patológiából ismert, hogy nemcsak a normál határértéket, küszöbértéket meghaladó ingereknek van betegség releváns következménye. A küszöb alatti ingerek is képesek kóros elváltozásokat okozni, ha az expozíciós idő elég hosszú.

Még az enyhén, de tartósan megnövekedett pulzusszám is fokozza az oxidatív stresszt az endothel diszfunkcióval, a megnövekedett gyulladásos hírvivők révén, és végül az erek érelmeszesedésének stimulálása is bizonyítást nyert. A magas vérnyomás, a szívműködési zavarok és az agyat ellátó erek károsodásának stimulálása esetén hasonló hatás feltételezhető a hosszabb ideig tartó enyhén megnövekedett légzési gyakoriság esetén. A maszkok felelősek a fent említett fiziológiai változásokért, amelyek a belélegzett CO2 szintjének növekedésével járnak, a szívfrekvencia kismértékű, tartós növekedése és a légzésszám enyhe, de tartós növekedése.

Az átlagos holttér-térfogat a légzés során felnőtteknél körülbelül 150-180 ml, és jelentősen megnő, ha szájat és orrot eltakaró maszkot viselnek. A maszk által felhalmozott holttér relatív 37%-os csökkenést okoz a tüdő számára egy lélegzetvételenként elérhető gázcsere térfogatában.

A kísérletek azt mutatják, hogy a légúti ellenállás 126%-kal nőtt belégzéskor és 122%-kal kilégzéskor N95-ös maszkkal. Kísérleti vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a maszk nedvesítése (N95) további 3%-kal növeli a légzési ellenállást, és ezáltal a légúti ellenállást a normál érték 2,3-szorosára növelheti.

11. Belgyógyászati​​ mellékhatások és veszélyek

A maszkok bizonyított fiziológiai és szubjektív fizikai hatásai nyugalmi és terhelés alatt álló egészséges embereknél segítenek következtetni arra, hogy megerőltetés nélkül is milyen hatást gyakorol a maszk egy beteg és idős emberre.

Előrehaladott krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedő betegek bevonásával végzett vizsgálatban a légzésszám, az oxigéntelítettség és a kilélegzett szén-dioxid-egyenértékek (kapnometria) kedvezőtlenül és szignifikánsan változtak az N95-ös maszkok (FFP2-nek megfelelő) kezdeti 10 perces használata után.

Két betegnél a PET CO2 túllépte a normál határértéket és elérte a >50 Hgmm értéket. A FEV1 < 30% és a módosított Medical Research Council (mMRC) dyspnea skála pontszáma ≥3, mindkettő az előrehaladott COPD mutatója összességében korrelált a maszk intoleranciájával ebben a vizsgálatban. A maszk alatti leggyakoribb tünet a légszomj volt 86%-nál. A vizsgálatból lemorzsolódóknál gyakran jegyeztek fel szédülést (57%) és fejfájást is. A maszk toleráns COPD-s betegeknél a szívfrekvencia, a légzésszám és a kilégzés végi szén-dioxid parciális nyomás (PETCO 2) szignifikáns emelkedése már nyugalomban is észlelhető volt már 10 perces maszkviselés után, az oxigéntelítettség csökkenése mellett. Ennek a IIa bizonyítéki szintű vizsgálatnak az eredményei jelzésértékűek a COPD-maszkot viselők számára.

Egy másik, a COPD-vel és a sebészeti maszkokkal kapcsolatos retrospektív összehasonlító vizsgálatban statisztikailag kimutatták a szén-dioxid (PaCO 2 ) artériás parciális nyomásának körülbelül +8 Hgmm-es növekedését, valamint a szisztolés vér egyidejű, maszkhoz kapcsolódó növekedését. +11 Hgmm nyomás. Ez a növekedés hipertóniás betegeknél, de a határérték vérnyomás értékekkel rendelkező egészségeseknél is releváns, mivel a maszkviselés által kiváltott kóros értéktartomány indukálható.

39 végstádiumú vesebetegségben szenvedő hemodializált betegnél az N95 típusú maszk (FFP2 egyenérték) a nyugalmi betegek 70%-ánál okozott jelentős csökkenést a vér oxigén parciális nyomásában (PaO 2 ) mindössze 4 órán belül. A kompenzálóan megnövekedett légzésszám ellenére a betegek 19%-ánál mellkasi fájdalommal járó rossz közérzet fordult elő, sőt hipoxémiát (oxigénszint csökkenése a normál határ alá) eredményezett. A kutatók megállapításaikból arra a következtetésre jutottak, hogy az idősek vagy a csökkent kardiopulmonális funkciójú betegeknél nagyobb a kockázata a súlyos légzési elégtelenség kialakulásának maszk viselése közben .

12. Neurológiai mellékhatások és veszélyek

A műtőben előforduló ájulás tudományos értékelése során 77 érintett személy közül 36-nál (47%) volt összefüggésben a maszk viselése. Más tényezőket azonban nem lehetett kizárni, mint hozzájáruló okokat.

A maszk nem alkalmas epilepsziások számára, mert hiperventilációt válthat ki. Használata jelentősen, plusz 15-20%-kal növeli a légzésszámot. A légzésgyakoriság-növekedés az epilepsziás betegek 80%-ában és a fokális epilepsziások akár 28%-ában is rohamokkal egyenértékű EEG-elváltozásokat okoz.

New York-i orvosok 343 résztvevőből álló mintán vizsgálták a sebészeti típusú maszk és az N95 maszk viselésének hatásait az egészségügyi személyzet körében. A maszkok viselése a résztvevők 71,4%-ánál észlelhető fizikai káros hatásokat, például kognitív zavarokat (a viselők 24%-ánál) és fejfájást okozott. Ezek 28%-a kitartott és gyógyszeres kezelésre szorult. 1 óra viselés alatt 15,2%-ban, 1 óra után 30,6%-ban, 3 óra viselés után 29,7%-ban fordult elő fejfájás. Így a hatás a viselési idő növekedésével erősödött.

Zavartság, tájékozódási zavar, álmosság és csökkent motorikus képességek, csökkent reakciókészséggel és általánosan károsodott teljesítőképességgel (a Roberge szubjektív tünetek munka közbeni skálával mérve) a maszkhasználat következtében. más tanulmányokban is dokumentálták.

A tudósok ezeket a neurológiai károsodásokat a vérgáz O 2 szintjének maszk által kiváltott látens csökkenésével (hipoxia felé) vagy a vér gáz szén-dioxid szintjének CO 2 látens növekedésével (hypercapnia felé) magyarázzák. A tudományos adatok ismeretében ez az összefüggés is vitathatatlannak tűnik.

Egy 2020-as maszkkísérletben már 100 perces maszkviselés után szignifikánsan károsodott a gondolkodás és koncentrációs zavar lépett fel minden használt maszktípusnál (szövet-, sebészeti és N95-ös maszkok). A gondolkodási zavarok szignifikánsan korreláltak az oxigéntelítettség csökkenésével a maszk használata során.

Szignifikánsan megnövekedett fejfájás a sebészeti maszkok esetében is megfigyelhető volt egy másik, egészségügyi dolgozókkal végzett megfigyeléses vizsgálat résztvevőinél.

13. Pszichológiai mellékhatások és veszélyek

A maszkviselés csökkenti a látóteret (különösen a talajt és a talajon lévő akadályokat illetően), és gátolja a szokásos tevékenységeket is, mint az evés, ivás, érintés, vakarás és az arc egyébként fedetlen részének tisztítása, ami tudatosan történik. Tudat alatt állandó zavarként, akadályként és korlátozásként érzékelik. Viselése sokak számára a szabadságtól való megfosztottság érzését eredményezi, valamint az autonómia és az önrendelkezés elvesztésének élményét, ami elfojtott haraghoz és tudatalatti folyamatos figyelemelvonáshoz vezethet, különösen mivel a maszk viselését többnyire mások diktálják és rendelik el.

Viselésük továbbá elősegíti a pszichomotoros képességek hanyatlását, csökkenti a reagálóképességet és általánosan károsíthatja a kognitív teljesítményt. Voltaképpen helytelen helyzet megítéléséhez, késleltetett, nem megfelelő viselkedéshez vezet.

A maszkok gyakran okoznak szorongást és pszicho-vegetatív stressz-reakciókat gyerekekben - és felnőttekben is -, ami fokozza a pszichoszomatikus és stresszel összefüggő betegségeket, depressziót, és a társadalomból való visszahúzódást, egészségi állapot romlást eredményez, csökkentve a viselője önmagáról való gondoskodásának hatékonyságát.

Az eredetileg tisztán higiéniai célt szolgáló maszk a konformitás és az álszolidaritás szimbólumává változott. A WHO például felsorolja az egészséges emberek nyilvános helyeken történő maszkhasználatának előnyeit, beleértve a maszkot viselők potenciálisan csökkenő megbélyegzését, a vírus terjedésének megakadályozásához való hozzájárulás érzését és az egyéb intézkedések betartására való emlékeztetést.

14. Pszichiátriai mellékhatások és veszélyek

A maszkviseléshez kötődő, hypercapniához vezető változások ismerten pánikrohamot váltanak ki. A locus coeruleus az agytörzs vezérlőközpontja, amely a megfelelő ingerre és a vér gázkoncentrációjának változására a noradrenalin stresszhormon felszabadulásával reagál.

A már leírt élettani, neurológiai és pszichológiai mellékhatásokból és veszélyekből további problémák származtathatók a maszkok pszichiátriai esetekben történő használatakor. A demencia, a paranoid skizofrénia, a szorongásos és pánikrohamokkal járó személyiségzavarok, és a klausztrofóbiás komponensekkel járó pánikbetegségek esetén nehezen kivitelezhető a maszkhasználat, mert a CO 2 kismértékű emelkedése is pánikrohamokat okozhat és fokozhat.

A pszichotróp szerek csökkentik a pszichiátriai betegek pszichomotoros funkcióit. A lekötözött és gyógyszeresen szedált betegeket, folyamatos kontroll lehetősége nélkül, nem szabad maszkviselésre kötelezni a Centers for Disease Control and Prevention, USA (CDC) kritériumai szerint. Ennek oka a fent leírt lehetséges CO 2 visszatartás, mivel fennáll az eszméletvesztés, aspiráció és fulladás veszélye.

15. Nőgyógyászati​​ mellékhatások és veszélyek

Az anyai vér szén-dioxid-szintjének mindig alacsonyabbnak kell lennie, mint a születendő gyermeké, hogy biztosítható legyen a CO 2 diffúziója a magzati vérből az anyai keringésbe a placentán keresztül.

Kimutatták, hogy az N95-ös maszkon (FFP2 egyenértékű) keresztül történő légzés 20 terhes nőnél akadályozta a gázcserét nyugalomban és edzés közben, további stresszt okozva az anyagcsere-rendszerükben. A túlnyomórészt rövid maszk használati idővel végzett kísérletekben sem az anyák, sem a magzatok nem mutattak kiugró pulzusszám-növekedést, sem a légzésfrekvencia és oxigénszaturációs értékek változását, de a hosszan tartó maszkhasználat pontos hatásai terhes nőknél összességében nem tisztázottak.

Ezért terhes nőknél a sebészeti és N95-ös maszkok használatát kritikusan értékelik. Ha egyértelmű tudományos bizonyítékok állnak rendelkezésre a holttér megnövekedett szellőztetésére, és az anya vérében CO 2 felhalmozódására , a terhes nők 1 óránál hosszabb ideig tartó, valamint fizikai igénybevételnek kitett maszkhasználatát kerülni kell az anya és meg nem született gyermek védelme érdekében. A hypercapniát elősegítő maszkok ebben az esetben a magzati/maternális CO 2 gradiens zavaró tényezőjeként működhetnek.

Nem világos jelenleg, hogy az iparilag gyártott maszkokban található anyagok, amelyeket hosszabb ideig belélegeznek (pl. formaldehid a textil összetevőjeként és tiram, mint a fülpánt összetevője) teratogén hatásúak-e.

Mivel a tüneteket kombinálva írták le a maszkot viselőknél, és az esetek többségében nem figyelték meg őket elszigetelten, általános maszk-indukált kimerültségi szindrómának (MIES) nevezzük őket, mivel számos, különböző tudományterületről származó cikkben következetesen szerepelnek. Ezek közé tartoznak a következő, túlnyomórészt statisztikailag szignifikánsan ( p < 0,05) bizonyított kór-élettani változások és szubjektív panaszok, amelyek gyakran a fent leírtak szerint kombinációban fordulnak elő:

• - A holttér térfogatának növekedése 
• - A légzési ellenállás növekedése 
• - A vér szén-dioxid szintjének növekedése 
• - A vér oxigén szaturációjának csökkenése 
• - Pulzusszám növekedés 
• - A kardiopulmonális kapacitás csökkenése 
• - Kimerültség érzése 
• - A légzésszám növekedése 
• - Légzési nehézség és légszomj 
• - Fejfájás 
• - Szédülés 
• - Nedvesség és meleg érzés 
• - Álmosság (kvalitatív neurológiai hiányosságok) 
• - Az empátia észlelésének csökkenése
• - Csökkent bőr barrier funkciója aknéval, viszketéssel és bőrelváltozásokkal 

Az említett kémiai, fizikai és biológiai hatások, valamint az említett szervrendszeri következmények mind statisztikailag szignifikáns eredményekkel dokumentáltak a talált tudományos irodalomban. 

Az eredményekből arra lehet következtetni, hogy az egészséges embereknél leírt hatások a betegeknél hangsúlyosabbak, mivel kompenzációs mechanizmusaik a betegség súlyosságától függően csökkennek, sőt kimerülnek. A legtöbb tudományos tanulmányban a mérések/vizsgálatok során a maszkoknak való expozíciós idő lényegesen rövidebb volt, mint amennyit a lakosságtól elvárnak a jelenlegi járványügyi szabályozások és rendeletek alapján.

Az expozíciós időhatárokat ma sok területen kevéssé tartják be, vagy tudatosan figyelmen kívül hagyják. A fenti tények arra engednek következtetni, hogy a maszkok leírt negatív hatásai, különösen a betegeknél és nagyon időseknél, súlyosabbak és károsabbak lehetnek hosszan tartó használat esetén, mint azt egyes maszkvizsgálatokban bemutatták.

Tudományos szempontból - a munkaorvoslás légzésvédelemmel kapcsolatos nagy múltra visszatekintő ismereteire kell támaszkodni, hogy megóvjuk különösen a gyermekeket a nem tanúsított maszkok és a nem megfelelő használat okozta ártalmaktól.

Azoknál a tanulmányoknál, melyek a maszkok használata során "ártalmatlan" eredménnyel zárultak más kutatási célú áttekintésekre is kell hagyatkozni. Az általunk kizárt, negatív hatásokat nélkülöző vizsgálatok némelyike ​​módszertani gyengeségeket mutatott ki (kis, nem egységes kísérleti csoportok, a koronakorlátok miatt maszk nélkül is hiányzó kontrollcsoport stb.). Más szóval, ha a publikációkban nem írtak le negatív mellékhatásokat, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy a maszkoknak kizárólag pozitív hatásai vannak. Elképzelhető, hogy a negatív hatásokat egyszerűen nem említették a szakirodalomban, és a negatív hatások száma jóval magasabb lehet, mint azt áttekintésünk sugallja.

Csak egy adatbázisban kerestünk, így a negatív maszkhatásokról szóló írások száma magasabb lehet, mint amennyit közöltünk.

Ahhoz, hogy az egyes maszktípusokra jellemző hatásokat még szélesebb körben leírhassuk, nem állt rendelkezésünkre elegendő tudományos adat a maszkok speciális kialakításáról. Továbbra is nagy szükség van a kutatásra ezen a területen a jelenlegi járványhelyzet miatt, amely kiterjedt kötelező maszkolásra vonatkozik.

A cikkünkben idézett tanulmányok többsége csak rövid megfigyelési és alkalmazási időszakokat tartalmazott (a vizsgált maszkviselés időtartama 5 perc és 12 óra között volt. Egyetlen vizsgálatban a maximális megfigyelési időszak becslések szerint 2 hónap időszakot választottuk, ezért a maszkok tényleges negatív hatásai hosszabb alkalmazási időszak alatt kifejezettebbek lehetnek, mint a munkánkban bemutattuk.